siesta

A spanyol eredetű szó alapvetően “ebéd utáni rövid pihenő”-t jelent. Az olaszok – és különösen a szárdok – ez idő alatt nem dolgoznak, az üzletek zárva, Te pedig csak pislogsz, hogy nem tudsz tonhalkonzervet venni. (ha éppen azt akarnál)
Az itteni egyetem túl komolyan vette a helyiek eme jó szokását: egész áprilisban sziesztát tartott. A szemeszterünk így kétszer egy hónapból áll, közte jó hosszú szünettel, amit egy normális Erasmus diák utazásra használna. De nem egy budapesti Corvinus-os, ugyanis rá “általában mindig” az a jellemző, hogy több projektet kell teljesítenie az otthoni egyetemére, mint a kintire. Panaszkodásnak viszont helye nincs, ha ezeket a projektekre olyan parkokban készülhet, mint az alábbiak. Az utóbbi pár hétben ilyen helyeken inspirálódtam és dolgoztam, ha éppen nem a tengerparton fotóztunk tematikus projektet osztrák barátnémmel. (aminek eredménye egyébként itt látható)

A szorító határidők közé azért befért egy Bergamoi/Milánói kiruccanás, senki se higgye, hogy a szerelem nem képes csodákra. Aki ismer, az tudja, hogy szeretek hatékonyan, nem egy helyben toporogva dolgozni, úgyhogy május első napjaira tökéletes ötletnek tűnt együtt felfedezni Lombardiát. Az utazás sokkal jobb volt az előző két mondatnál, úgyhogy külön bejegyzést érdemel.
Amíg mi repkedtünk, Flóra barátnőm és lakótársam Sant’Efisio ünnepségét fotózta. Sant’Efisio Szardínia védőszentje több száz éve, tiszteletére minden év május első napján szervezik Olaszország leghosszabb vallásos körmenetét. A helyiek ilyenkor úgy videóznak és fényképeznek, mintha legalábbis az olimpián lennének. Ezt csak onnan tudom, hogy a kivonuláskor már itthon voltam (igen, értelemszerűen és nem meglepő módon bevonulással kezdődik az ünnepség), és a saját bőrömön éreztem lelkesedésüket.

Az egy hónapos szieszta alatt szerveztük meg Erasmusos pályafutásunk első és egyben utolsó “Magyarok Cagliariban Húsvét”-ját, ezzel zárul a mostani bejegyzés. Ami egyébként nem lenne ilyen színes Trinyik Flóra és Sawan Rahman fotói nélkül. Köszi Nektek! 🙂