Tharros & Is Arutas

Ha igazán lenyűgöző naplementét szeretnél látni Szardínián, nem meglepő módon a nyugati partra kell menned. És ha ezt a lenyűgöző naplementét nem a buszból szeretnéd nézni, hanem mondjuk a parton romantikusan a pároddal, akkor jobban teszed, ha nem az ESN-el indulsz kirándulni. Ennyit a “naplemente-fetisizmusomról”, és a buszos kirándulások hátrányairól. Egyébként egy szavam nem lehet a helyi diákszervezetre, tényleg fantasztikus programokat raknak össze nekünk. Színházba és moziba visznek, ukulelézhetsz velük a tengerparton, de még az általuk szervezett elsősegélytanfolyamra is benevezhetsz.

Én ezek mellett azt szeretem a legjobban, hogy Tharrosban – hétvégi kirándulásunk első helyszínén – még egy kedves idegenvezető bácsit is leszerveztek nekünk, aki olyan szerelemmel beszélt a környékről, hogy azt tanítani kellene. Az Oristano tartományban található régészeti lelőhelyen kétezer éves utak, templomok és fürdők maradványait néztük meg, amikről már Ptolemaiosz is ódákat zengett állítólag. Mondjuk ez meggyőző, bár azt nem értem, miért építettek fürdőket a tenger mellé? Ha valaki rájön erre, mondja el nekem.

Idegenvezető bácsink kifogástalan volt, egy idő után a legjobban azért mégiscsak az Is Arutas tengerparta vágytam. A Vanity Fair Travellers szerint 2013-ban ez volt a világ harmadik legszebb partja, nekem jelenleg az első. A strand “spiagga dei chicchi di riso”-ként ismert. Annyit tesz, hogy a “homok” leginkább rizsszemekhez hasonlítható, amik itt rózsaszínben, kékben és zöldben pompáznak. Tényleg lenyűgöző, mezítláb sétálni benne pedig felér egy ayurvédikus talp-és lábmasszázzsal.

A fotókat kivételesen én készítettem, amiket meg mégsem, azok Simone Congiu, Agata Bara, és Fidler Georgina keze munkáját dicsérik.