moving in and out

Életem eddigi huszonnégy éve alatt több, mint egy tucatszor költöztem. Cagliarin két hét alatt kétszer is sikerült. Ebből látszik, hogy a szokásainkon nehéz változtatni. Mostani “állandó” lakosztályomban már nem lehet elkerülni az enkultúrációt, olyannyira alkalmas az édes semmittevésre.

A *dolce far niente* tevékenysége esetemben maximum tíz percig tart, utána muszáj elmennem olasz órára, a kikötőbe, vagy éppen a piacra. Ez utóbbival itt percek alatt szerelembe lehet esni. Ajándék nyelvkurzus mellé ajándék hal is jár, ha kellő számú alig érthető kérdést teszünk fel furcsa olaszsággal.

Az Erasmus persze nem csak a gasztronómiáról szól, a networking legalább olyan fontos. Ennek címén szívesen mászom hegyet német orvostanhallgatóval, vagy kávézom lengyel közgazdász-lányokkal. A helyi mészkősziklába vájt cagliari amfiteátrumot velük fedeztem fel, ahol nyaranta ma is koncerteket és operaelőadásokat tartanak.
(Milyen jó, hogy kaptam ajándékba egy turistatérképet egy kedves olasz bácsitól. Az információk forrása ez, és nem a Google.)

A fotók egy részéért jár a köszönet Trinyik Flórának. 🙂